Az evangélikus fatemplom nemzeti, kulturális emlék. A Késmárki protestáns fatemplom a protestáns vallás elnyomásának idejéből származik, ebben az időben a protestánsok templomot csak az 1681. évi Soproni Országgyűlés 26. artikulusa – törvénycikke alapján kiadott engedéllyel építhettek. A templomok csak a városfalakon kívül épülhettek, kizárólag fából, tornyok és harangok, valamint szilárd alapok nélkül.

A templom építését csak 1687-ben kezdték el, a Thököly-féle végleges leverése után. Az új protestáns templom építésére 1717-ben kerülhetett sor, mely hihetetlen rövid idő – 3 hónap alatt készült el, barokk stílusban. A templomot 1717. augusztus 15-én szentelték fel, a Szent Háromság ünnepe után.

A protestánsok egész Észak- Európából anyagilag segítették az építkezést. A svéd, valamint a dán király saját területükön jótékonysági gyűjtést rendeltek el, mely 2,5 évig tartott.

A templom építését illetően a poprádi Müttermann György építészt és a lőcsei származású Mayer és Kramer festőművészeket kérték fel. Az orgonát Csajkovszký Lőrinc lőcsei orgonaépítő mester készítette el. Koebinszký Márton iglói orgonaépítő mester egy további, idősebb 6 regiszteres orgonát csatlakoztatott a már meglévőhöz. A faragott karzatok Lerch János munkája. A barokk oltár festett háttérrel a Kálvária jelenetet örökíti meg. A keresztre feszített Krisztus plasztika alatt Szűz Mária, Szent János és Mária Magdolna szobrai láthatók, két oldalon az Ószövetség alakjait, Mózest és Áront ábrázolták. Alkotója Lerch János. Az arany angyal alakzaton és a hozzá vezető lépcsőkön nyugvó szószéket is Lerch János készítette, mely Krisztust és a négy evangélistát ábrázoló plasztikát díszitik. A keresztelőmedence az oltár előtti alapzaton áll, fedele réz, körülötte pedig díszrács van. 1690-ből származik. A protestáns fatemplom a földszinten valamint a kóruson 1500 személy számára kínál ülőhelyet.

Az elmúlt időszak során a fatemplomot többször javították. Az állam által védett műemlékek nyilvántartásába 1892-ben vették fel. A templomot az egyháznak 1991-ben szolgáltatták vissza. Az értékes műemlék felújítását az egyház önmaga kezdte meg. A felújítás 15 millió szlovák koronába került, legnagyobb részét a Pro Slovakia Alapítvány fedezte, de nagy összeggel járultak hozzá Szepesség egykori, ma Németországban, Ausztriában élő elszármazottjai.